Tesztelő és cikkíró: Kisházi Gábor - Hajrá apa!
Az utóbbi években szinte csak
ultra légpárnás cipő volt a lábamon aszfalton, viszont már egy ideje foglalkoztat
a gondolat, hogy milyen lehet a mezítlábas futás. Tényleg automatikusan
alkalmazkodom majd egy új futóstílushoz egy minimál/minimálközeli cipőben? Nem
akartam egyből hardcore mezítlábas cipővel nekiesni, inkább átmeneti cipőben
gondolkodtam, így esett a választás az Asics Gel-Zaraca-ra. Biztos van, akinek
messze nem minimál, de nekem pont elégnek bizonyult az átállásra.
Bíztató kezdetek
A cipőt Szeged Árkád Playmaxben
választottam ki. Először a Zaraca 3-at próbáltam, de
a fejét picit szűknek éreztem, főleg az eddig használt csónakhoz képest. Mivel
a Zaraca 4 felső része teljesen más, így felpróbáltam azt is. Egyből éreztem a
különbséget, érzésre lazább, szélesebb, kényelmesen kinyújtóztathattam a
lábujjaimat. Ugyan nem tervezem ultratávokon használni, de tapasztalatból
tudom, hogy már pár km is beszínesítheti az ember körmeit, ha kicsi vagy túl
szűk a cipő orra. Így nem is gondolkodtam tovább – az eladó titkos favoritja -
az Asics Gel-Zaraca 4 jött velem haza. :)
Mint a gyerek, azonnal fel is
vettem, és már aznap jópár km sétát bele is raktam. Furán könnyű volt, még a
másik Asics-hez képest is, de nem kényelmetlenül. Este stadion piramis-futás,
már ebben is mentem ki, bár a biztonság kedvéért a pálya szélére kiraktam a korábbi
futócipőm, ha úgy érezném. Nem éreztem úgy! 100-200-400 méteres sprintekhez és
a köztük megtartott laza kocogáshoz pont megfelelő volt. Szépen tudtam
pörgetni, edzés után pedig semmi különöset nem éreztem, elfáradtam, de ez
inkább az én edzettségi szintem miatt volt. Viszont megszületett a terv, hogy a
hétvégi regionális tájfutó sprintbajnokságon ebben indulok!
Versenyeken
Tájfutó bajnokság - szemerkélő
eső, aszfalt, füves, gazos területek vegyesen. A cipő aszfalton abszolút
korrekt volt. Ami számomra meglepő, hogy vizes fűben is jól tudtam futni benne
– amíg vízszintesen mentem. A rézsűkön, a lejtős szakaszokon hajlamosabb volt elveszteni
a tapadást és néha csúszott. Ráadásul a vizes fűben hamar beázott, viszont pont
amiatt, hogy nagyon vékony anyagból van, könnyen is száradt, és nem éreztem,
hogy egy dunsztkötéssel a lábamon futnék.
Egy héttel később már az Országos
Rövidtávú Bajnokságon indultam Szegeden. Az aszfaltos belváros tökéletes
terepnek bizonyult. Kiderült, hogy másfél hét együttfutás elég ahhoz, hogy
készségszinten fussak benne, kisebbeket és sűrűbben lépve, figyelve az érkezésre.
Nem mellesleg a sebességen is meglátszott mindez!
Ismerkedésünk itt tart most,
egyelőre még csak tempós rövid futások, résztávos edzések formájában volt a
lábamon. Szokjuk egymást, az első
benyomások pozitívak! Amire kíváncsi leszek, az a tartósság, ugyanis közel 100
kg-ot kell elviselnie. Az eddigi tapasztalataim alapján 7-800 km után kopni
kezdtek a vékonyabb talpú futócipőim.
Bizakodó vagyok a cipőt illetően!
Van idő megkeresni a helyét az edzéseim közt, főleg, ha arra használom, amire
való, terepre kevésbé, aszfaltra annál inkább! :)
Szólj hozzá!